Manapság sokan temetik a könyveket és velük együtt a klasszikus műveltséget is, ami a statisztikákat és a mindennapi gyakorlatot látva nem is teljesen alaptalan. A digitális bennszülöttekre egyre nagyobb hatással van a vizuális kultúra, kevésbé vonzza őket a könyvek nyújtotta tudás vagy épp szórakozás. Ezen az iskolai oktatás sem igazán tud változtatni, hiszen szemmel láthatóan nem az olvasóvá nevelés a célja, hanem az, hogy minél nagyobb mennyiségű tárgyi tudást pumpáljon a gyerekek agyába minél rövidebb idő alatt. Elég csak az egyre több kritikával illetett kötelező olvasmányokra gondolni. Persze, nemcsak az Y és Z generáció problémájáról van itt szó, hiszen az idősebbek is egyre ritkábban vesznek könyvet a kezükbe. Joggal aggódnak hát azok a szülők, akiknek fontos, hogy gyerekük otthonosan érezze magát a Guttenberg-galaxisban. Szerencsére a helyzet egyáltalán nem reménytelen, csak egy kis tudatosság kell hozzá, hogy csemeténkből igazi könyvbarát váljék.

Mutass példát!

A gyerekek számára a szülői és a családi minták az elsődlegesek, viselkedésüket alapvetően ezek határozzák meg. Épp ezért nagyon fontos, hogy mit látnak maguk körül otthon, hiszen azt fogják lemásolni. Ha sok könyv van a lakásban és a szülők rendszeresen olvasnak, a gyerekek számára is természetes lesz, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Először csak lapozgatják, nézegetik a képeket, úgy tesznek, mintha olvasnának, megkérik a szülőket vagy a nagyobb testvért, hogy olvassák el nekik a szöveget. Később, amikor megismerkednek a betűkkel, maguk kezdik el bogarászni a könyveket. Ha tehát adott a pozitív példa, jó eséllyel ezt a gyakorlatot veszik át a gyerekek is, ám nem árt kicsit rásegíteni a folyamatra.

Olvass neki!

Fontos, hogy az olvasáshoz, könyvekhez kellemes, pozitív élmények kapcsolódjanak, amiket még felnőttkorukban is szívesen idéznek fel a gyerekek, ezért érdemes minél korábban elkezdeni a mesélést. A minél korábban pedig azt jelenti, hogy már a várandósság alatt is mesélhetünk, hiszen a magzat már a méhen belüli időszakban is érzékeny a külvilágra és képes tanulni. Pszichológiai kísérletek – és gyakorlati tapasztalatok - bizonyítják, hogy az újszülött megismeri szülei hangját és reagál arra a zenére, mondókára vagy épp mesére, amit gyakran hallott születése előtt. Ezek az ismerős hangok megnyugtatóan hatnak rá, ha sír vagy nyűgös. Fontos, hogy a napi rutin részévé váljon a mondókázás, mesélés, olyan meghitt együttlét, minőségi idő legyen, ami a gyerekek számára élményt jelent és szívesen válnak a részesévé.

Egyengesd az útját!

Érdemes az olvasást a mindennapok részévé tenni, afféle szertartássá, hiszen ez az élmény nemcsak a történetről szól, hanem az együttlétről is. Az olvasás legyen mindig nyugodt, meghitt, tartalmas eseménye a napnak, amikor van idő beszélgetni a meséről vagy más témákról, vagy épp megnézegetni a mesekönyv képeit. Fontos azonban, hogy soha ne erőltessük az olvasást, ne hangsúlyozzuk, hogy ez most a tévé vagy a számítógép helyett van, hiszen ezzel csak ellenállást váltunk ki. Legyenek ezek egymás mellett létező tevékenységformák, elég, ha az arányokra és a minőségre ügyelünk.

Sokat segít az olvasóvá válásban, ha minél előbb beíratjuk a gyerekeket is a könyvtárba. Egyrészt arra szocializáljuk ezzel, hogy könyvtárba járjanak, bátran válogassanak a könyvek között, másrészt a polcok közötti böngészés remek közös időtöltés. A legtöbb könyvtár gyerekrészlegében nagyszerű programok is vannak, amik szintén sokat segítenek a könyvek megszerettetésében.

Kedvenc könyveit mindig tartsuk elérhető közelségben, hogy bármikor kézbe vehesse, ha kedve támad nézegetni, lapozgatni, később pedig olvasni.

Ha elkezd érdeklődni egy téma iránt, vásároljunk vagy kölcsönözzünk neki azzal kapcsolatos könyveket. Ezzel motiváljuk az olvasásra, emellett pedig azt is megtapasztalja, hogy a könyvekből rengeteg hasznos információhoz juthat.

A meseolvasás elsősorban óvodáskorban és korábban fontos program. Kisiskoláskorban, amikor már jól tudnak olvasni, előkerülnek a gyerekkönyvek, amiket már önállóan böngésznek. Ha azonban igényli a gyerek, egészen az alsó tagozat végéig olvashatunk neki, hiszen erre a fajta meghitt, tartalmas együttlétre még akkor is szükségük van, ha már egyedül is tudnak olvasni.

Írásom második részében arról lesz szó, hogy melyik életkorban mit érdemes olvasni a gyerekeknek.