Munkám során rengeteg súlyos, fájdalmas történet részesévé válok, és mindig rácsodálkozom, hogy milyen sokféleképpen lehet megélni egy-egy nehéz élethelyzetet. Különösen azok az emberek érdekelnek, akik olyan eseményeket vészelnek át szinte sérülés nélkül, amikbe a legtöbben beleroppannánk. Sokan nemcsak egyszerűen átvészelik ezeket a helyzeteket, hanem megőrzik derűjüket, optimizmusukat, sőt sok esetben megerősödve folytatják az életüket, mintha a nehézség számukra a növekedés és ellenálló képesség fokozódását hozná el. Mindig is nagyon foglalkoztatott, hogy mi különbözteti meg ezeket az embereket azoktól, akik ugyanilyen vagy akár kevésbé súlyos tapasztalatoktól összeroppannak, megkeserednek, vagy valamilyen függőségbe menekülnek.

Nemcsak engem foglalkoztat ez a fontos kérdés, hanem a kutatókat is, hiszen ma a pszichológiában az egyik legfontosabb kutatási terület a pszichés ellenálló képesség vizsgálata. Rezilienciának nevezik ezt a jelenséget, és rugalmas ellenálló képességet értenek rajta, egyfajta pszichés alkalmazkodóképességet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy-egy nehéz helyzet hatására kimozdul a személy a pszichés egyensúlyi helyzetéből, ám egyrészt nem olyan mértékben, hogy végleg kibillenjen, másrészt pedig viszonylag hamar újra megtalálja a stabilitást magasabb szinten. Nem egyfajta rigid ellenállásról van tehát szó, hanem rugalmas alkalmazkodásról.

Nagyon fontos kérdés, hogy milyen tulajdonságok jellemzik a reziliens embereket, hiszen ezeket a tulajdonságokat érdemes erősíteni a kevésbé reziliens emberek esetén a pszichológiai tanácsadás során. Az egyik legátfogóbb kutatás a témában Werner és munkatársai nevéhez fűződik, akik nehéz sorsú gyerekek sorsát kísérték figyelemmel felnőttkorukig. A reziliensek esetében találtak néhány jellemző mintázatot: aktív problémamegoldó stratégiák jellemezték őket, az életükben szerzett tapasztalataikat konstruktívan használták fel és pozitívan élték meg még akkor is, ha fájdalmat okozott, képesek voltak mások figyelmét felkelteni, illetve a nehézségek ellenére is pozitív képük volt egy értelemmel teli életről. Más kutatások az autonómia fontosságát emelték ki és a feminin és maszkulin vonások helyzethez igazított megjelenését, valamint a fejlett szociális készségeket, illetve az erős belső kontrollt. Mindezekből az a pozitív következtetés is levonható, hogy a reziliencia nem valamiféle mágikus adottság, hanem tanulható és fejleszthető képesség.