Nagyon jól megfigyelhető, hogy egy elmélet népszerűvé válásával annak kulcsfogalmai egyre inkább beépülnek a köznyelvbe és a mindennapi társalgás bevett fordulataivá válnak. Ezzel együtt az eredeti gondolatrendszer is leegyszerűsödik, megfosztódik az árnyalataitól, mélységétől, és egy hétköznapibb, ha úgy tetszik, közhelyes verzió rögzül a köztudatban. Elég csak a freudi tudattalan fogalmára gondolni. Úgy látom, legújabban a vonzás törvénye fut be hasonló karriert, legalábbis egyre gyakrabban hallom klienseimtől a bevonzom kifejezést.

Ha egy ülésen elhangzik a ’majd bevonzom’ fordulat, rendszerint megkérdezem, hogy mit ért ezen. És gyakran kiderül, hogy valamiféle varázslatot, mentális mágiát, ami elhozza a vágyott sikert, bőséget, egészséget vagy épp párkapcsolatot különösebb külső erőfeszítés nélkül. Félreértés ne essék, lelkes híve vagyok a különféle vizualizációs technikáknak és a vágyak, célok minél pontosabb, pozitív megfogalmazásának, terápiás eszköztáram fontos részét képezik mindezek, de tudom, hogy önmagukban nem hoznak változást. Épp ezért ilyen esetekben az alábbi történetet szoktam elmesélni:

Egy olasz kisváros templomában egy szent szobra állt, ami arról volt híres, hogy teljesíti a hozzá fohászkodók kéréseit. A városka egyik lakója mindennap elment a templomba, térdre borult a szent előtt, és így könyörgött hozzá:

- Kedves szent, nagyon szeretném megnyerni az ötöst a lottón. Kérlek, segíts nekem ebben.

Így ment ez három éven keresztül minden áldott nap. Egy nap aztán megszólalt a szobor:

- Kedves fiam, legalább vegyél egy lottószelvényt!