Erre a kérdésre a legtöbben gondolkodás nélkül rávágjuk a választ, szinte zsigerből jön a reakció. Úgy tűnik, hogy a számunkra legfontosabb értékkel, amit a pszichológia csúcsértéknek nevez, mindannyian pontosan tisztában vagyunk. Fontos is ezt tudni, hiszen legjelentősebb döntéseinket rendszerint ennek mentén hozzuk meg, és legnagyobb kríziseink hátterében is sokszor a csúcsértékünk sérülése áll, még ha nem is vagyunk ennek tudatában.

A piramis csúcsa

Értékrendünket úgy kell elképzelni, mint egy piramist, melynek csúcsán a számunkra legfontosabb érték áll, majd ez alá rendeződnek hierarchikusan az egyéb értékek. Ahogy haladunk lefelé a piramisunkban, egyre kevésbé fontos és egyre többféle értékkel találkozhatunk. Minél feljebb helyezkedik el egy érték a piramisban, annál érzékenyebbek vagyunk arra, ha valamiképpen megsérül, és annál nagyobb krízist élünk át ilyenkor. Ilyen esetben rendszerint az történik, hogy a felette lévő, épen maradt értékekkel kompenzáljuk elveszett értékünket. Ha például valaki kudarcot él át a munkájában, ám értékhierarchiájában a család és az emberi kapcsolatok feljebb vannak, ezekkel tudja ellensúlyozni a sikertelenségét. Igazán nagy probléma akkor van, ha a csúcsérték sérül, hiszen semmi nem áll felette, amivel kompenzálni lehetne. Súlyos krízis, akár öngyilkosság is lehet egy ilyen helyzet következménye.

Kapcsolatok, erkölcs vagy teljesítmény

Sok mindent válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb a számunkra, a válaszok azonban három kategóriába rendezhetők. Az érzelmi kapcsolatokra orientált emberek számára a párkapcsolat, a család, a rokonság, a barátság, a kollégák és más fontos érzelmi kötelékek a legfontosabbak. Ezek elvesztésére, megromlására a legérzékenyebbek. Az erkölcsi normákra orientált ember számára valamilyen eszme, vallás vagy morális érték a legfontosabb. Arra törekszik, hogy megfeleljen neki, ennek mentén szervezze az életét, és ha valamiért ez nem sikerül, komoly bűntudatot, lelkiismereti konfliktust él át. A teljesítményre orientál emberek a produkciót, az eredményt tartják a legtöbbre. A teljesítmény tartalma nagyon sokféle lehet: tanulás, sport, karrier, tudományos vagy művészeti tevékenység, vagy épp pénzügyi siker. Ők teljesítménykudarcok nyomán élnek át súlyos krízist.

Honnan hozzuk?

Közhelynek számít, hogy értékrendünket a családi és a társadalmi környezet határozza meg. Csúcsértékünk rendszerint megegyezik a származási családunk legfőbb értékével. Általában ezt visszük tovább vagy épp azzal ellentétes csúcsértéket jelölünk ki. Az aktuális társadalmi berendezkedés is nagy hatással van erre. Korábban, amikor a vallásos világkép volt a meghatározó, az erkölcsi normákra orientált emberek voltak többségben, míg az individualista fogyasztói társadalom inkább a teljesítményre orientált embereknek kedvez.

Csúcsértékeink nagyon meghatározóak és stabilak, ez azonban nem jelenti azt, hogy egész életünkben változatlanok maradnak. Személyiségfejlődésünk, tapasztalataink és legfőképpen kríziseink következtében módosulhat a piramis csúcsa.

Forrás: Popper Péter: Fáj-e meghalni?, Saxum Budapest, 2012.