A Trónok harca indulása óta a legnézettebb sorozatok között van. Nem meglepő ez, hiszen George R. R. Martin univerzuma bővelkedik nem várt fordulatokban és izgalmas karakterekben. Ez utóbbiak olyannyira izgalmasak, hogy pszichológiai szempontból is érdemes velük foglalkozni. Westerosban ugyanis nem ritka a mentális zavar. Mivel közeleg a tél, és várhatóan sokáig fog tartani, a szezonális depresszió szinte valamennyi szereplőnél diagnosztizálható, ám ennél jóval színesebb a paletta.

Lady Arryn: paranoid személyiségzavar

Itt van mindjárt Lady Arryn, Zúgó úrnője, aki mindig is labilis idegzetű volt, ám férje halála után ez olyannyira elhatalmasodott, hogy jól felismerhetők nála a paranoid személyiségzavar tünetei. Számos különféle helyzetben megnyilvánuló, mindent átható bizalmatlanság és gyanakvás másokkal kapcsolatban, aminek következtében mások szándékait és motívumait rosszindulatúan értelmezi. Alaptalanul arra gyanakszik, hogy mások kihasználják, ártanak neki vagy becsapják. Állandóan indokolatlanul kételkedik barátai vagy ismerősei megbízhatóságában, hűségében. Olyan, személyiségét vagy hírnevét érintő támadásokat érzékel, melyek mások számára nem nyilvánvalóak. Ok nélkül, visszatérően gyanakszik házastársa vagy szexuális partnere hűtlenségével kapcsolatban

A sors iróniája, hogy végül bebizonyosodott, félelmei egyáltalán nem voltak alaptalanok, hiszen Kisujj kihasználta, elárulta, végül megölte.

Joffrey Baratheon: viselkedési zavar

Az ifjú király talán a legkevésbé szerethető karakter a Hét Királyságban. Alig foglalta el a helyét a Vastrónon, máris hírhedtté vált erőszakos, érzéketlen és arrogáns viselkedése miatt. Talán az egyik legmegrendítőbb jelenet, amikor Eddard Stark nyilvános kivégzése után leendő feleségét, Sansa Starkot arra kényszeríti, hogy szemlélje meg apja közszemlére tett fejét, majd megígéri, hogy a bátyjáé lesz a következő. Kegyetlen és erőszakos természete azonban már azelőtt megmutatkozott, hogy a fejére került volna a korona, a királysággal csak a játéktere nőtt meg. A filmből kimaradt ez a jelenet, de a regényben elmeséli a szerző, hogy gyerekkorában Joffrey megölt egy vemhes macskát, majd felvágta a hasát, hogy láthassa a születendő macskabébiket. A fentiek alapján jól felismerhetőek a viselkedési zavar tünetei: a viselkedés olyan visszatérő és állandósuló mintája, amelyben mások alapvető jogait vagy az életkornak megfelelő fontosabb szociális normákat és szabályokat megszegi. Például gyakran bánt vagy megfélemlít másokat, fizikailag kegyetlen emberekkel vagy állatokkal.

Ha nem mérgezik meg az esküvőjén, 18 éves kora után szinte biztos, hogy antiszociális személyiségzavar diagnózist kapott volna, így azonban súlyos viselkedési zavaros ifjúként marad meg az emlékezetünkben.

Ramsay Bolton: antiszociális személyiségzavar

Ha már szóba került a köznyelvben pszichopátiaként emlegetett személyiségzavar, lássuk Ramsay Boltont, aki az iskolapéldája ennek. Roose Bolton legidősebb törvénytelen fiának egész viselkedését áthatja mások jogainak figyelmen kívül hagyása és megsértése. Képtelen a törvényes viselkedéssel a társas normákhoz alkalmazkodni. Impulzivitás, irritabilitás és agresszivitás jellemzi, valamint saját vagy mások biztonságának gondatlan, vakmerő semmibevétele, állandó makacs felelőtlenség. Bűntudat, bűnbánás és lelkiismeret-furdalás hiánya, melynek következtében közömbös vagy jogos számára, ha másokat megbánt, meglop, vagy másokkal rosszul bánik.

Szexuális élete sem hétköznapi, hiszen elsősorban partnere testi vagy lelki szenvedése okoz számára örömet. Ilyen jellegű vágyait pedig olyan személlyel éli meg, aki ehhez nem járul hozzá. Mindezek alapján a szexuális szadizmus zavar diagnózis is helytálló lehet a vonatkozásában.

Theon Greyjoy: disszociatív identitás zavar

Theon élete rendkívül fordulatos, és nagyrészt ennek köszönhetően pszichológiai szempontból az egyik legizgalmasabb személyiség Westerosban, és egyáltalán nem könnyű diagnosztizálni.

Balon Greyjoy harmadszülött fia akkor vált a Vas-szigetek örökösévé, amikor két idősebb testvére elesett az apja által indított felkelésben, amit Robert Baratheon és Eddard Stark vert le. Balon végül térdet hajtott a király előtt és megtarthatta birtokait, ám ennek súlyos ára volt: az akkor tízéves Theont Eddard Stark túszként magával vitte Deresbe. A fiút saját gyermekeként nevelte, mégis folyamatosan azzal szembesült Theon, hogy ő nem Stark, így nem is egyenlő velük. Ez a megkülönböztetés arra sarkallta, hogy egyre szenvedélyesebben vágyott arra, hogy bizonyítsa, ő is valaki. Saját fontosságának a tudata, az állandó fantáziálás a sikerről, eltúlzott hite arról, hogy ő különleges és egyedi, mind a nárcisztikus személyiségzavar felé mutat. Alátámasztja ezt az is, hogy számos szerző szerint a gyermekkori nárcisztikus igények kielégületlensége, illetve valamilyen súlyos trauma hatására vesz a személyiségfejlődés ilyen irányt – és ismerve Theon élettörténetét, mindkét kritérium teljesül.

Eddig tehát viszonylag könnyen diagnosztizálható, ám miután Ramsay Bolton fogságába került, aki kegyetlenül megkínozta, pszichológiailag teljesen összeomlott, és feladta eredeti identitását. Bűzössé vált, és olyannyira feloldódott új identitásában, hogy már az eredeti nevét sem tudta felidézni. Érdekes adalék mindehhez, hogy eleve voltak identitásproblémái, ami annak köszönhető, hogy hosszú időn keresztül túszként élt egy másik családnál, és sehova sem tartozott igazán.

Theon már-már természetellenes lojalitása Ramsay iránt a Stockholm szindrómát juttathatja eszünkbe. Ez a pszichológiai rendellenesség azt jelenti, hogy a fogvatartott elkezd ragaszkodni a fogva tartójához, rendkívül lojálissá válik hozzá. Ez nem feltétlen sorolható a mentális zavarok közé, inkább egyfajta énvédő mechanizmus, ami segít túlélni a fogva tartást és a kiszolgáltatottságot. Theon esetén azonban ennél többről van szó, hiszen a módszeres kínzások hatására teljesen feladja eredeti identitását, és egy teljesen új identitást alakít ki. Épp ezért feltételezhető, hogy a trauma hatására disszociatív identitás zavar alakult ki nála. Ez nem más, mint az identitás felbomlása, melyre kettő vagy több személyiségállapot jellemző. Ezt az állapotot rendszerint súlyos trauma vagy stressz váltja ki.

Sandor Clegane: poszttraumás stressz zavar

A Clegane ház fiatalabbik fia, a mogorva Sandor az egyik legkegyetlenebb harcos, nem véletlen, hogy a Véreb becenecet kapta. Ahogy Westerosban oly sokakkal, a Vérebbel is mostohán bánt az élet. A sok bántalmazás és elhanyagolás pedig a személyiségén is nyomot hagyott. A legsúlyosabb élménye azonban kétségtelenül az, ami a fél arcát borító borzalmas égett sebet okozta. A sérülést bátyjának köszönheti, aki a Hegy becenévre hallgat, és szintén a legkegyetlenebb harcosok közt tartják számon. Gyerekkorukban összekaptak egy játékon, és a konfliktust úgy oldotta meg a későbbi Hegy, hogy egy tűzbe nyomta az öccsét, és a lángok közt tartotta az arcát. Ez az eset olyan extrém érzelmi megterhelést jelentett számára, amit azóta sem tudott feldolgozni, hiszen a poszttraumás stressz zavar tünetei jól felismerhetők nála: a traumatikus eseménnyel kapcsolatos visszatérő, akaratlan és betolakodó, nyomasztó emlékek. Intenzív és hosszan fennálló pszichológiai szenvedés a traumatikus események egyes aspektusaira emlékeztető vagy azt szimbolizáló külső vagy belső kulcsingerek esetén, illetve a traumatikus eseménnyel összefüggő ingerek tartós kerülése.

A PTSD-ben szenvedők gyakran alkohollal vagy drogokkal igyekeznek elnyomni a tüneteket, ami a Vérebre is jellemző, hiszen igencsak egészségtelen kapcsolatot ápol az alkohollal. Ez pedig kimeríti az alkoholhasználat zavar kritériumait, ami nem más, mint az alkohol használatának olyan problematikus mintázata, mely klinikailag jelentős károsodáshoz vagy szenvedéshez vezet. A személy gyakran fogyaszt nagyobb mennyiségű alkoholt vagy hosszabb időn keresztül, mint szeretné.

A cikk részben Jonathan Fader Diagnosing Game of Thrones: What's Ailing Westeros? című írásán alapul.