A siker receptje régóta foglalkoztatja az embereket, olyannyira, hogy egy jól jövedelmező iparág épül a siker receptjeire. Hogy pontosan mi is ez a recept, arról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a tehetség az elsődleges, mások a kemény munkában és a motivációban látják az előrejutás lehetőségét, és vannak olyanok is, akik szerint a szerencse, a bevonzás vagy épp valami egészen más szükséges hozzá. Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológus professzora évtizedek óta kutatja a teljesítmény és a siker témáját, és arra a megállapításra jutott, hogy a siker elsősorban fejben dől el.

Úgy véli, hogy a gondolkodásmódunk, vagyis hiedelmeink összessége határozza meg mindezt. Hiedelmeinknek különösen az a része fontos, hogy miből eredeztetjük a sikert. Ennek alapján kétféle gondolkodásmódot különböztetett meg: a rögzült (fixed mindset) és a fejlődő (growth mindset) gondolkodásmódot.

A rögzült gondolkodásmóddal (fixed mindset) rendelkezők abban hisznek, hogy az olyan velük született képességek teremtik meg számukra a sikert, mint az intelligencia vagy a tehetség. Az igyekezet és az erőfeszítés jelentőségét nemcsak hogy lebecsülik, hanem kifejezetten szégyellik, ha erőfeszítéseket kell tenniük. Számukra ugyanis ez annak a bizonyítéka, hogy nem elég okosak vagy tehetségesek a feladathoz. Rendkívül fontos hát nekik, hogy igazolják meglévő képességeiket, ezért jellemzően biztonsági játékosok. Kerülik az olyan kihívásokat, amikben a kudarc vagy hibázás lehetőségét látják, nehogy megszégyenüljenek önmaguk vagy mások előtt.

A fejlődő gondolkodásmóddal (growth mindset) rendelkezők úgy hiszik, hogy az adottságok csak a kiindulópontot jelentik, a legtöbb alapvető képesség fejleszthető elköteleződéssel és kitartó munkával. Egy-egy új kihívásban a fejlődés lehetőségét látják, és kevésbé érdekli őket, hogy hibáznak-e vagy sem. Ha kudarcot élnek át, igyekeznek megérteni az okát, tanulnak belőle és újból nekifutnak úgy, hogy több energiát áldoznak a feladatra vagy módosítanak a stratégián. Agyi képalkotó eljárásokkal is sikerült alátámasztani a kétféle gondolkodásmód meglétét: a fejlődő gondolkodásmódú emberek agya sokkal intenzívebb aktivitást mutatott kudarc esetén, mint rögzült gondolkodásmódú társaiké. Ez a szemléletmód hozza létre a tanulás szeretetét, az állandó fejlődés igényét és azt a rugalmas alkalmazkodóképességet, ami nélkülözhetetlen a jelentős teljesítményhez.

A különféle gondolkodásmódok már kisgyerekkorban felismerhetők. Egy vizsgálat során négyéves óvodásoknak felajánlották, hogy választhatnak játékot: egy könnyű kirakóst kérnek, amivel korábban már sikeresen elboldogultak vagy megpróbálkoznak egy nehezebbel. A rögzült gondolkodásmódú gyerekek biztosra mentek, és annál a játéknál maradtak, amiben korábban már sikeresek voltak. A fejlődő gondolkodásmódúak azonban a nehezebb játékot választották és nagy örömüket lelték a tanulásban és kísérletezésben.

A különféle gondolkodásmódok tehát már gyerekkorban kialakulnak, ám ez nem jelenti azt, hogy életünk végéig változatlanok maradnak.Írásom második részében a változtatás lehetőségeiről ejtek szót.