„A gyűlölet sokkal kimerítőbb. Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig. És mindvégig észben kell tartanod, hogy mi mindent szenvedtél el.” – írja M. L. Stedman, és ezzel össze is foglalja, hogy pszichés jóllétünk miért van szoros összefüggésben a megbocsátás képességével. A helyzet azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen rendkívül nehéz elengedni a sérelmeket.

Miért nehéz megbocsátani?

A megbocsátással kapcsolatban számos tévhit él. Sokan a gyengeség jelét látják benne, és inkább azt látják hősnek, aki hosszan tervezi a bosszút, majd elégtételt vesz az őt ért sérelemért, hogy aztán győztesként, mintegy megdicsőülve kerüljön ki a helyzetből. Számos regény és film cselekménye épül erre a sémára, és rendkívül vonzó megélni ezt a fajta elégtételt a főhős történetén keresztül, hiszen az igazságérzetünket ez a forgatókönyv elégíti ki igazán. Kétségtelen, hogy könnyebb elengedni a megbántottságot, ha történik valamiféle kiegyenlítődés vagy jóvátétel, sokszor azonban erre nincs lehetőség, és a negatív érzések hosszú időre, akár egész életünkre bennragadhatnak. Másrészről az említett történetek inkább a bosszú folyamatát domborítják ki, és szinte egyáltalán nem esik szó arról, hogy milyenné válik közben a főhős életminősége és pszichés állapota.

A másik tévhit, hogy a megbocsátással elismerjük a másik tettének jogosságát. Sokan gondolják úgy, hogy amíg haragszanak vagy dühösek a másikra, és ezt éreztetik vele, illetve kifelé is kommunikálják, addig kontrollálják a helyzetet. Ez azonban egy játszmahelyzet, amiből lehetetlen produktív megoldást kihozni, és (ismét) a sértett lesz az elsőszámú kárvallott.

Szintén sokan gondolják úgy, hogy a megbocsátás azt jelenti, hogy elfelejtjük a sérelmet és továbblépünk, mintha semmi sem történt volna, esetleg még a kapcsolatot is fenntartjuk a sérelem okozójával. A valóság azonban az, hogy ezeket az eseteket nem lehet és nem is kell kitörölni, hiszen megtörténtek és az életünk fontos részei. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy múlt időbe tesszük és lezárjuk vagy állandó jelen időben tartjuk és beszövi a mindennapjainkat. A megbocsátás nem más, mint a múlt időbe tevés gesztusa, és ez az, ami elhozza a megkönnyebbülést. Ugyanez a helyzet a kapcsolattal is: elképzelhető, hogy a megbocsátás lehetővé teszi a kapcsolat folytatását, de egyáltalán nem törvényszerű vagy szükséges. Az azonban nagyon fontos, hogy nyugalmat és megbékélést érzünk-e egy-egy találkozáskor, vagy ilyen alkalmakkor mindig felizzik a harag és a sértettség.

A sérelem a múltban tart

Ahogy fentebb említettem, a megbocsátással tudjuk valóban múlt időbe tenni a velünk történt negatív eseményt, és ezzel enyhülnek a hozzá kapcsolódó érzések. Amíg ez nem történik meg, addig egyre erősebbekké válnak ezek az érzések, ami igen romboló hatással van testi és lelki egészségünkre is. Számos kutatás bizonyítja, hogy a megbocsátatlan sérelmek hatására ugyanolyan változások zajlanak le a szervezetünkben, mintha tartós stresszhatásnak lennénk kitéve. Magasabb a kortizol nevű stresszhormon szintje és megnő a szív-érrendszeri problémák valószínűsége. Pszichés jóllétünknek sem tesz jót ez a helyzet, hiszen akik sérelmet hordoznak, sokkal inkább ki vannak téve a szorongásnak és a depressziónak.  Aki azonban képes megbocsátani, annak kapcsolatai jobbá és teljesebbé válnak, ő maga pedig visszanyerheti testi-lelki egészségét.

A megbocsátás lépései

Vitathatatlan haszna ellenére a megbocsátás egyáltalán nem könnyű: hosszú folyamat, ami komoly belső munkát igényel, sokszor pszichológus segítségére is szükség van. Az első lépés a sérelem felidézése, illetve az ehhez kapcsolódó érzések minél pontosabb megfogalmazása és kimondása. Sokszor már ennek felszabadító hatása van. A második lépésben az elkövető szemszögéből vizsgáljuk meg az eseményeket, és próbáljuk megérteni, hogy mi vezethetett a tettéhez. Ez nem jelenti azt, hogy jogosnak fogadjuk el, amit tett. A motivációk megértése azonban más keretbe helyezi a történteket, így segít enyhíteni a benn ragadt negatív érzéseket. A következő lépés a bosszú előnyeinek és hátrányainak a mérlegelése, ami közelebb visz ahhoz, hogy a sértett elköteleződjön a megbocsátás mellett. Bár jól meghatározható lépései vannak, a megbocsátás nem ilyen lineáris folyamat, ugyanis történhetnek benne elakadások és visszalépések is.