2017. ápr 14.

Mit olvasson a gyerek?

írta: Pszicholiget
Mit olvasson a gyerek?

Írásom első részében arról ejtettem szót, hogy miként lehet segíteni a gyerekeket abban, hogy megszeressék a könyveket és szívesen olvassanak. A folyamat sikeréhez azonban az is hozzájárul, hogy az életkoruknak megfelelő irodalommal találkozzanak, olyan szövegekkel, amik igazán megérintik őket.

olvasas2_2.jpg

Születés előtti kapcsolat

A mesélést már a várandósság idején érdemes elkezdeni, hiszen a magzat már a méhen belüli időszakban is érzékeny a külvilágra és képes tanulni. Sok egyéb mellett a mesélés, mondókázás is hozzájárul a mély és pozitív anya-gyerek kapcsolat megalapozásához. Pszichológiai kísérletek és gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy az újszülött megismeri a szülei hangját és reagál arra a zenére, mondókára vagy mesére, amit gyakran hallott születése előtt. Ezek az ismerős hangok megnyugtatóan hatnak rá, ha sír vagy nyűgös. Nem véletlen, hogy egyes kultúrákban az anyák még a szülés előtt megkeresik a gyerek dalát, és ezt éneklik neki a várandósság ideje alatt, születéskor és később bölcsődalként.

A várandósság idején elsősorban mondókákat, dallamos verseket érdemes olvasni a magzatnak, hiszen ekkor a szülők hangja és a szöveg ritmusa hat rá leginkább. Fontos, hogy lágyabb, megnyugtató ritmusú szövegek legyenek ezek, amikben nincsenek éles váltások vagy disszonancia.

A babák kedvencei

A baba megszületése után is érdemes folytatni a mondókázást, verselést. Ekkor még nem érti a szöveg jelentését, de a szülei hangja és a szöveg ritmusa, dallama nagyon fontos az érzelmi és nyelvi fejlődése szempontjából is. Az ismert hang és ritmus, ami összekapcsolható a ringatással is, a méhen belüli élményeket idézi, és fokozza a biztonságérzetét, illetve hozzájárul a kötődés kialakulásához.

Amikor már képes a környezet tárgyaival kapcsolatot teremteni, érdemes megismertetni őt a könyvekkel. Ma már számos babakönyv kapható, amit néhány hónapos csecsemők kezébe is bátran lehet adni, hiszen tapogathatják, gyűrögethetik, nézegethetik anélkül, hogy kárt tennének benne vagy saját magukban.

olvasas2_1.jpg

A képeskönyvek korszaka

Később, amikor elkezdik felfedezni a környezetüket, jöhetnek azok a képeskönyvek, melyekben egyszerű vonalakkal megrajzolt, mindennapi tárgyaikkal találkozhatnak, majd azok a mesekönyvek, melyekben nagy, színes képek vannak, illetve oldalanként néhány sornyi szöveg. Ezeket lehet közösen nézegetni, felolvashatjuk nekik a szöveget, ami az irodalmi érdeklődés megalapozásán túl a szülő-gyerek kapcsolatot is fejleszti, hiszen közösen töltött minőségi időt jelent.

Két-hároméves korban leginkább azok a történetek kötik le a gyerekeket, amik hétköznapi eseményeket mesélnek el, közvetlenül kötődnek a mindennapjaikhoz. Gyerekekről, állatokról szóló rövid meséket olvashatunk ekkor nekik. Fontos azonban, hogy ne legyen negatív szereplő a történetekben.

Az igazi mesekorszak

Négy-ötéves korban kezdődik az igazi mesekorszak, ugyanis ekkor már el tudják különíteni a valóság eseményeit a meséktől, ezért a klasszikus mesék feltétlen érdeklődésre tartanak számot ekkoriban. Képesek beleélni magukat a történetbe, azonosulnak a hőssel és szurkolnak neki, de a negatív szereplők is komoly érzelmeket mozgatnak meg bennük. Ekkor már próbálkozhatunk hosszabb történetekkel, de öt-hétéves korig várjunk az igazán bonyolult cselekményű mesékkel.

Tudományos érdeklődés

Nyolc-kilencéves kortól már kevésbé foglalkoztatják őket a mesék, inkább a valóságos világ kerül az érdeklődésük középpontjába. Ezek azonban már nem azok a hétköznapi történetek, amik két-hároméves korban érdekelték őket, hanem a hétköznapitól eltérő, rendkívüli események. Ekkor alakul ki az irodalmi érdeklődés, ezért nagyon lényeges, hogy milyen könyveket adunk a kezükbe. Szerencsére számos olyan gyerekkönyv közül válogathatunk, amik kifejezetten ennek a korosztálynak íródtak. Ekkor nagyon érdeklik őket a gyerekeknek íródott tudományos ismeretterjesztő művek is.

 

Szerző:
Nagy Márta
tanácsadó szakpszichológus
pszicholiget@gmail.com
Szólj hozzá

olvasás család gyerek gyereknevelés