Az utóbbi időben számos olyan kliens jelent meg a praxisomban, akik nehezen tudják feldolgozni a párkapcsolatuk, házasságuk felbomlását, és ebben kérnek segítséget. A tanácsadási folyamat egy pontján szinte biztos, hogy elhangzik a kérés vagy inkább kétségbeesett felszólítás: Mondja meg, Márta, ki volt a hibás?

Ilyenkor sajnos ki kell ábrándítanom az instant megoldásban reménykedő klienst, hiszen több szempontból is problémás ez a kérés. Alapvetően azért, mert a terápiás szemlélettől idegen az ilyenfajta leegyszerűsítő ítélkezés, másrészt pedig azért – és erről szeretnék most részletesebben írni -, mert egy válságba jutott vagy épp felbomlott párkapcsolat esetén sokkal szerencsésebb azt a kérdést feltenni, hogy ’Hogyan csinálták együtt?’. Egy kapcsolat valóságát ugyanis a benne élők teremtik, kettejük dinamikája hozza létre a jó működést és a válságot is. Nem lehet tehát bűnös és áldozat szerepet osztani egy-egy félresiklott kapcsolat esetén, a folyamatot viszont meg lehet és meg is kell érteni.

Sokszor nehéz szembenézni a saját felelősséggel, különösen a harag vagy önsajnálat szemüvegén keresztül, ahogy a másik fél működésével is, amikor elhatalmasodik a bűntudat, de megkerülhetetlen lépés. Épp ezért ezeknek a tanácsadási folyamatoknak is ez a központi kérdése, és minden ülés során feltesszük: Hogyan csinálták együtt? A válaszok pedig gyakran fájdalmasak és nem ritka, hogy messzire visznek: régi párkapcsolatok, otthonról hozott minták vagy épp transzgenerációs terhek bomlanak ki a válaszok során. De ha nem kell ilyen mélyre ásni, akkor is intenzív önismereti munka indul be ilyenkor.

És hogy miért tartom megkerülhetetlen lépésnek? Leginkább azért, mert megfelelően lezárni és igazán továbblépni csak a válaszok birtokában lehet. Ha ugyanis nincsenek megválaszolva ezek a kérdések, és a személy úgy éli meg, hogy elszenvedője volt a történéseknek (Ezt tette velem! Így bánt velem!), akkor úgy kezd bele a következő kapcsolatba, hogy attól fél, ismét megtörténhet vele, nincs ráhatása az eseményekre, ki van szolgáltatva a másiknak. A kudarc, fájdalom bizalomvesztés és sok egyéb élmény tehát tovább öröklődik a következő kapcsolatba, és sok esetben észrevétlenül erodálja azt vagy eleve lehetetlenné teszi, hogy elmélyüljön.