James R. Flynn új-zélandi intelligenciakutató érdekes jelenségre figyelt fel 1984-ben: az amerikaiak 1932 óta egyre jobban teljesítenek az IQ-teszteken. 1987-ben bebizonyosodott, hogy nem csak az amerikaiakra igaz ez, hanem további 13 országban is megfigyelhető a jelenség, amit felfedezőjéről Flynn-hatásnak neveztek el. Ez a hatás a fluid intelligencia területén a legerősebb, míg a tanult és verbális képességeket mérő teszteken a leggyengébb. Ez azt jelenti, hogy nem magyarázható a jobb iskolázottsággal, hiszen a fluid intelligencia az, ami a legkevésbé függ ettől.

Az emelkedés nagyjából 3 pont évtizedenként, amiből az következik, hogy ha a 30-as évekből származó IQ-teszttel mérnénk fel a mai lakosságot, sokkal többen esnének a kiemelkedően intelligens tartományba. Ha pedig mai mérőeszközöket alkalmaznánk a 30-as években, nagyon sokan az enyhén értelmi fogyatékos kategóriába kerülnének.

Maga Flynn mérési hibaként magyarázta a jelenséget. Úgy vélte, hogy az IQ-tesztek valójában nem az intelligenciát mérik, vagy legalábbis nem szigorúan véve. Sokan nem fogadják el azonban ezt a magyarázatot, és azt állítják, hogy valóban nő az IQ. Arra azonban máig nincs egyértelmű magyarázat, hogy pontosan mi ennek az oka. Vannak, akik civilizációs hatásnak tulajdonítják: úgy vélik, hogy a mindenki számára hozzáférhető, jó minőségű, megfelelő tápanyagokban, vitaminokban gazdag táplálék a jelenség kulcsa. Mások szerint így alkalmazkodunk a változó világhoz: egyre több, jellemzően vizuális információt kell befogadnunk, amihez egyre fejlettebb fluid intelligencia kell. Olyan magyarázat is van, mely szerint a családok méretének csökkenése áll a háttérben, ugyanis más kutatások kimutatták, hogy a család mérete és az IQ negatívan korrelál.